6.fejezet

Ajánlott Dal

(nem vagyok nagy Taylor fan de ezt a számát imádom) 

1 hónappal később Amszterdamban érkezünk. A vonatunk pont most áll meg. Összehúzom magamon a kabátomat és ő is így tesz. Olivér a kezemet fogja miközben sétálunk. Minden lány irigyen pillant rám. Azon éjszaka oda Oivérrel egyre kevesebbet beszélünk, nem is tudom miért. Egyre jobban érzem, hogy távol akar magától tartani pedig nem lenne rá oka.  Ha igazam van. és tényleg "beteg" akkor tudom milyen. Tudom milyen lenne elveszíteni őt. Őt akit annyira szeretek.  Egy egyszerű szálló ellé érünk. Oli már megy is szobát foglal miközben és szemeimmel Bálintot keresem aki tegnap azt írta itt lesz Amszterdamban ebben a szállóban.
- Luca - hallom meg a hangját

- Bálint - ugrok a nyakába. Megölelem. Észre veszem, hogy egy lány van vele. Olivér is megjelenik mögöttem. átkarolja a derekamat, fejét pedig a vállamra teszi. 

- Látom, összejötetek - mondja Bálint miközben megfogja a lány kezét
- Nem - válaszoljuk egyszerre
- Biztos - mosolyog
- Biztos - vágom rá. Olivérrel a szobánk felé vesszük az irányt de ő megáll. Megfogja a korlátod, és egyre nehezebben vesz levegőt. Eldobom a táskámat és odamegyek hozzá. Az arcát fogom és kérem hogy nézzen rám. Megteszi, majd a homlokát az enyémnek dönti.
- Jól Vagy? - kérdezem
- Igen - válaszolja, és tovább megyünk.
Olivér meg áll a szobám előtt, megbeszéljük, hogy 5 perc múlva itt találkozunk. Egy puszival köszön el. Leteszem a táskámat, és kimegyek.  Végig gondolom mi baja, és egyre jobban érzem hogy igazam van. Apánál is így volt. Olivér is megjelenik, és elindulunk. Ismét megfogja a kezemet. Először Anna Frank házához megyünk ahol most én fizetek. Elindulok és egyre feljebb megyünk. Olivér nehezen veszi a levegőt egészen addig ameddig  a szekrény  helyére nem érünk. Megáll a lépcső közepén én pedig aggódok. Szép lassan megy tovább. Fent vagyunk a ház tetején. Olivér megpihen én pedig körbe nézek. Szegény, Anna. ' hetet kellett volna még élnie. Visszamegyek Olihoz. megfogja a kezemet, és kivezet innen. Lemegyünk. Egy padhoz vezet ahol leül, én pedig mellette foglalok helyett. Megfogja a kezemet. Felnézek rá, kedvesen elmosolyodom.
- Mielőtt eljöttünk volna, én...én elmentem orvoshoz. - mondja - nehezen vettem levegőt, és szédültem. Az MRI kimutatta, hogy rákos vagyok
Nem, az nem lehet, nem igaz. Szemeimben könnyek gyülekeznek. Vállára hajtom  a fejemet.
- Nem csak daganatos, a kettő nem ugyan az! - mondom utolsó reményemként.
- Nem, Luca...én rákos vagyok. Leukémiám van, és áttétet a tüdőmben - mondja, mire én újra összeomlom. Ő erősen szorít magához. Az ölébe ülök, a vállára dőlők és sírók. Meg.Fog.Halni. Olivér erősen szorít magához, mintha valaki el akarna ragadni tőle, de őt akarja elvenni tőlem valaki.
- Szeretlek Lu...nem tudom, hogyan és miért de szerelmes vagyok beléd, még ha tudom, hogy nem tart a kapcsoltunk sokáig. - jelenti ki mire én elmosolyodom. Felé hajolok, ajkaink összeérnek bennem bomba robban. Ajkaink és nyelveink mozogni kezdenek. Csókunkba sós íz is keveredik. levegőhiány miatt válunk el. Édesen mosolyog rám. Kezeinket összekulcsoljuk.
- Hová? - kérdezi
- Brüsszel - adok választ mire bólint és puszit nyom az arcomra. Elindulunk de a hangulatomra még mindig rányomja az igazam. Bár, nem lett volna igazam!
Szállodánkba indulunk, ahol a szobámba indulunk. Olivérrel meg kell állnom a lépcsőn de nem bánnom. Azonban az ajtó előtt is megáll.
- Lehet, hogy nem fogom bírni - kezdi, de én megcsókolom. Érezni akarom őt bennem. Érezni akarom őt ahogyan szeret. nehezen jutunk be a szobába, de sikerül. Olivér az ágyra dönt le, és édesen csókol. Gyengéd amit nem is bánok. Csókokkal hinti be a testemet, ahogyan én is teszem ezt. Ruháink a földön vannak. Olivér  lassan mozog bennem, szemeimet becsukom, ahogyan ő is. gyengéd volt velem végig. Mellkasán fekszem, és érzem, hogy nehezen vesz levegőt. Becsukom a szemeimet de addig nem tudok elaludni ameddig nem vagyok abban biztos, hogy el nem aludt.

Ezután minden egyes nap ajándék volt........

Sziasztok! 

Hogy tetszett a rész? Szerintetek mi lesz Olival? Varom a válaszokat kommentben:) 

5.fejezet

- Most én fizetem a szállást - jelenti ki  Olivér mire bólintok egyet. Buszra szállunk, és a belvárosba tartunk. Dánia fővárosa eddig csodaszép. a busz egy ideig a tenger parton ment Buszról leszállva egy kisebb szállodához megyünk, Olivér megy a pulthoz én pedig leülök egy kanapéra. Nem valami drága hely de egy ideig jó lesz, nekünk. Körbe nézek,de senki nem ismerős.  A telefonom megszólal, egy üzenetem jött, Bálinttól. Azt írja, ő most Párizsba megy majd vissza Budapestre. Körbe nézek, és Olivér int nekem. Odamegyek hozzá, a pultra támaszkodom így a recepción álló srác teljes kilátást nyer  a dekoltázsomba.
- Nincs 2 egymás melletti szoba, de van egy két ágyas - mondja
- Ez is jó - mosolygok rá kedvesen, majd a körömlakkomat kezdem kapargatni.
Olivér ezután angolul kezd beszélni a sráccal én pedig az arcán tanulmányozom miközben beszél. Gödröcskéi néha-néha megmutatkoznak, szeme csillog és heves kézmoztalatokat használ. Kapunk egy szoba kulcsot majd a srác mondd valami személyeset Olivérnek amiből csak annyit hallok, hogy Girlfriend. Szóval azthizi együtt vagyunk. Lépcsőn megyünk fel a szobánkhoz. A 32-es szoba előtt állunk meg, Olivér kinyitja az ajtót amin belépek. Leteszem a ruháimat, és elmegyek lefürödni. Egy blézert veszek fel, farmerrel és balerina cipővel. Rövid hajamat csak megfésülöm majd kimegyek. Rá mosolygok Olivérre aki a kabátomat nyújtja, felveszem a kabátot, hátamra veszem a táskámat és elindulunk. Oli megfogja a kezemet, és úgy indulunk egy a Dán főváros utcáin. Elsőnek a kikötőhöz megyünk ahol megállunk a kishableány szobra előtt. Oli előveszi a telefonját beállítja, és magához húz. Mind a ketten vágunk valami hülye fejet, és már kész is a selfie. Oli elmenti majd tovább megyünk. Mivel nincsen tiszta ruhám így bemegyek néhány üzletbe. Én sorra veszem a ruhákat míg Olivér alig vesz valamit. Mellettem álló úr hozza a szatyraimat, míg én az övéit hozzom amibe nincs más mint egy darab póló. A szállodában  felvisszük a ruháimat majd lemegyünk kajálni. Svédasztal van, magyarul Patocska Olivér gyengéje. Én egy levest eszek, sült krumplit és halat. Eszek egy darab sütit, én végeztem, míg Olivér nem.
- Elfogod rontani a gyomrodat - mondom neki
- Nem igaz, ha tudnád milyeneket eszünk Dan-el - röhög, mire a fejemet rázom.
- Hová menjünk holnap? - kérdezem miközben a sütimet eszem
- Malmőbe onnan pedig menjünk fel Stockholmba -  mondja mire bólintok
- Felkéne hívnom a tesómat - mondom neki, mire bólint
- Én itt leszek - mondja miközben felállok. Bátyám nem mondd túl sok mindent , de azt elmondja, hogy legjobb barátnőm ott járt nálunk. Visszamegyek Olivérhez aki szintén telefonál. Veszekszik ezt a hangjából tudom, és mélyen gesztikulál. Leülök elé, mire ő rám mosolyog. Leteszi a telefont és megy még egy körért.
- Rosszul leszel holnap - szidom
- Nyugi, darling - mosolyog, én pedig a becenevemen mosolyogok. Szándékosan mondta angolul, mert hát valljuk be magyarul mennyire béna a kedvesem.
- Jó? - kérdezi
- Jó - mosolygok rá. Egy óra múlva felállunk és felmegyünk a szobánkba ahol én egyből elmegyek fürödni. Kivételesen hajat is mosok. Felveszem a pizsimet ami jelen esetben Olivér pólója és egy bugyi. Mikor kimegy Olivér már csak egy alsóban van, és az ágyon fekszik, ahogy közelebb megyek meglátom, hogy nem csak fekszik hanem alszik. Betakarom, és befekszem a másik ágyba.

***

Elégé furcsa hangra kellek fel. A fürdőben ég a villany, Olivér pedig nincs az ágyában. A hangok abba maradtnak majd újra elkezdődnek. Hányás. Apám is minden este a wc felett volt. Olivér.Egyből felállok és rohanok a vécé felé. Olivér ül a mosdó mellett. Leülök mellé majd átkarolom. Sírni kezdek a vállába. 

Ő átkarol, és már szólalna meg de én megelőzöm. 

- Máskor ne egyél ennyit. Nem szeretem ezt a hangot - sírók a vállába. Előveszi a telefonját majd csinál rólam egy képet. Felnézek rá majd elveszem a képet. Én is csinálok róla képet. Rám mosolyog felkap és el akarja venni a telefont, de én feltartom a kezemet. Ő magához húz, és egyre közelebb hajolna, de én elfordítom a fejemet. 

- Moss fogat - mondom majd kimegyek. Hallom ahogy folyik a csap. De valahogy a szívem összeszorul. Tényleg szeretem? igen, szerintem szeretem. Szerethetek valakit, kevesebb mint egy hónap után? Igen, szerethetek. 

Oldalra fordulok, és már majdnem aludnék mikor Olivér megpuszil. 

- Nem az étel miatt volt - mondja mire, szemeimben könnyek gyülekeznek. Mikor meghallom, hogy lefekszik én egyből elkezdek sírni, mert ha ez igaz, és az amire gondolok.....én összetörtem. 

Igaz, volt........és ez állt közénk....

4.fejezet

Reggel kijelentkezünk  a szállodából majd a pálya udvarra megyünk. Olivér fog egy taxit, amivel kimegyünk a pályaudvarra. Most én veszem a jegyeket mivel Oli fizette a szállást így enyém ma a vonat jegy.
- Sajnálom kisasszony de már csak első osztályra van jegy - mondja az eladó
- Jó lesz az is - mosolygok. Kifizetem a jegyeket majd felszállunk igaz Oli nincs odáig az első osztályért. Leülünk egymás mellé. Olivér elmegy kajáért én pedig bedugom a fülemet. és zenét hallgatok.
A telefonom csörgésére leszek figyelmes. leolvasom  a nevet és a bátyám neve virít ott.
- Szia - köszönök neki
- Szia, Lu, hogy vagy? - kérdezi és tudom hogy mosolyog
- Jól, most megyek Berlinbe - mesélem büszkén
- Az egész jó, hely apa elvitt néhány éve - meséli - meddig maraszd?
- Holnap megyek tovább - ránézek a képernyőre, és látom hogy 20 perc alatt ott vagyunk  -  20 perc és ott vagyok
- Nagyszerű, akkor hagylak. Szia Lu - köszön el én pedig kinyomom. Olivér engem nézz már megint. Úgy néz mint mikor megismertem.
- Mit nézel? - kérdezem
- Olyan szép vagy - mosolyog én pedig érzem hogy egyre jobban elpirulok
Ezután felállunk és az ajtóhoz megyünk. Mikor a vonat megáll először Olivér szál le én pedig őt követem. Megfogom  a kezét majd együtt megyünk. Minden lány megnézi magának Olit rám pedig ellenségesen néznek. Én csak a fejemet rázom és nevetek, hogy Olinak nem tűnik ez fel. Ő csak a kezemet fogja, és vezet engem. Beszállunk egy taxiba és branderburgi kapuhoz megyünk. Ott kiszállunk. Én egyből megláttok egy szállodát, de Oli visszahúz.
- Tudod, nekem...ez nem fér bele - magyarázza
- De nekem igen
- Luca - kezdi de én már húzom is. A recepcióhoz megyek ahol egy fiatal srác áll. Rám mosolyog.
Kérek két egymás melletti szobát. Amit meg is kapok. Olivérnek nem tetszik hogy én fizetem igaz nem mondja de látszik rajta. Beszállunk a liftbe.
- Luca..nem kellett volna ennyit költened - kezdi
- Én megtehetem hogy ennyit költségek- közlöm vele és pont megérkezünk. Átadom neki a kártyát. Bemegyek a szobába, és egyből lefürdők.  A szobába felveszem a fehérneműmet. Már csak egy tiszta a ruhám úgy hogy vásárolom kell. Egy fehér blúzt veszek fel, és a farmeromat és balerina cipőmmel. A telefonomat a kezembe a zsebembe teszem, a pénzemet pedig a váltáskámba. Kimegyek a szobából és lemegyek a hallba. Olivér még nincsen itt, így bemegyek a bárba. Leülök a pulthoz és kérek egy pohár pezsgőt. Megkapom a pezsgőt és bele iszok. Igaza volt Don Perignon-nak, azt mondta miután feltalálta a pezsgőt:  Gyertek megkóstoltam a csillagokat. Egy srác ül le mellém. Magyar a könyvből tudom ami nála van. Shakespeare: Julis Caesar. Felé fordulok, és megszólalok.
- "Nem csillagainkban a hiba, Brutus, a hiba. Hanem magunkba, kik megbókolunk". - idézem mire felnéz
- 1. felvonás, 2.szín - mondja mire bólintok.
- Szereted Shakespeare-t? - kérdezem, erre bólint - hogy hívnak?
- "Hívj édesednek, s újra megkeresztelsz." - mondja mire felnevetek
- Rómeó és Júlia - mondom
- Egyébként, Bálint vagyok, Szekeres Bálint
- Luca, Nagy Luca - mutatkozok be
- Szóval tudsz idézni ? - kérdezi, mire bólintok
- Kedvenc?
- "Nem az ember dönti el , hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólósa, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat, remélem ő is szereti az övét" - mondom
- John Green: Csillagainkban a hiba - mosolyog
- Az - mosolygok én is és szemeimben könnyek gyülekeznek. Eszembe jutt ki írta ezt, és kinek és mikor.
- "Az elvek nem csak utat mutatnak hanem meg is nyomorítanak" - mondja, mire  a fejemet rázom
- On Sai, író a könyvei nem túl jók, de ez tetszik - mondja, én pedig felnevetek
- Mi van? - kérdezi és hallom a hangján hogy mosolyog
- Semmi.
-Hát itt vagy - hallom meg Olivér hangját aki megfogja a kezemet. Bálintra nézzek aki úgy néz ki mint aki csalódott. Eddig nem is vettem észre milyen helyes. Férfias arc csont, fehér a bőre mintha vérszegény lenne, sötét barna haj szinte már fekete, haja éppen hogy hosszú, de a szeme a legszebb barna szemei vannak amibe mindjárt elveszek.
- Látom van barátod - mondja csalódtan
- Nem szingli vagyok, Olivér csak velem utazik - magyarázom a szemében pedig felragyog a  remény - Igazából nem vagyok a pasija de eléggé az a célom hogy az legyek, tudod köztünk szólva már benyúlnék a bugyijába - szólal meg Olivér én pedig egyből a karjába vágok mire ő megfogja és tetti a fájdalmát. Bálint pedig csak nevet.
- Srácok ti tuti szeretitek egymást -mondja, mire egyszerre nevetünk fel Olivérrel. Ő pedig furán néz ránk.
- Megyünk? - kérdezem mire bólint, kezén fog, és elindulunk. Először a brandenburgi kaput nézzük meg hamár ott vagyunk alapon. csinálunk vagy ezernyi képet aztán tovább megyünk. Megnézzük a múzeumokat a múzeum szigeten, persze Olivér szétunja magát amíg én nézegetek. Mikor itt végeztünk már mind a ketten fáradtak és éhesek vagyunk így bemegyek egy kisebb étterembe. Én hamburgert kérek és ő is így tesz.
- Hová menyünk holnap? - kérdezi és látom a szemében a boldogságot
-  Koppenhága? - kérdezem, mire bólint egyet.
- De oda menjünk repülővel - kéri, én is bólintok. Kihozzák a kajánkat és enni kezdünk. Olivér leeszi magát amin jót nevetek, vele ellentétben. Kér inni valót, én pedig már nagyon fáradt vagyok. Olivér fizet majd elindulunk.
- Fáradt vagyok - hisztizek, erre ő felkap majd elkezd velem pörögni, én pedig nevetek. Mindenki minket nézz. , de ő csak pörget én pedig nevetek. Karjaimat a nyaka köré fonom, és kérlelem hogy hadja abba. Ezután abba is hadja de még mindig a karjaiban vagyok. Karjaimmal a nyakába kapaszkodom, így visz be a hotelbe, majd a liftbe, és a szobámba. Leveszi a cipőmet, és befektet az ágyba. De én magamhoz húzom. Akarom őt. Az érzés hirtelen csap meg, de nem is megy el. Megcsókolom, és ő vissza csókol. Elhúzódom, de ő újra megteszi. Már venném le a pólóját, de megfogja a kezemet.
- Nem fekszem le veled. - közli
- Miért?
- Mert nem akarod igazán, és ha csak megduglak az nekem és neked sem lesz okés . közli
- Jó - válaszolom majd felülök
- Jó - válaszolja elég sok idő után - legyen a jó, a mi örökkénk esetleg okénk
- Olvastad? - kérdezem, mire a fejét rázza
Ezután feláll, és kimegy. Utána kéne mennem. csak ez van a fejemben. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Akarom őt. Utána kéne mennem. Felállok, már nyitnám az ajtót de nem teszem. A szobámba maradok. Bemegyek a fürdőbe, ott lefürdök és megmosom a hajamat. A tükörbe nézek. Az arcom beesett, a hajam olyan fiúsan rövid, a körmeimről pedig már kopik a  sötétkék körömlakk. Bemegyek a szobámba és előveszem a lakott. Kifestem a körmeimet, felveszem az pizsamámat  majd lefekszem aludni. Valamiért nem jön álom a szememre, mert Bálint mondatán töprengek. "Srácok ti tuti szeretitek egymást"
Igaza van? Igen, lehet, hogy igaza van.

Utána kellett volna mennem. Ha megteszem lehet, hogy ma nem ott lenne ahol. Nem vette volna el tőlem. Utána kellett volna mennem, és akkor......és akkor nem kellett volna még 1 hónapot várnom rá. 

3.fejezet

- Csak utánad - mondja Olivér mikor megérkezünk Münchenbe
- Van még néhány óránk keressünk egy szállodát - mondom mire bólint. A táskámat a vállamra teszem, ő is így tesz majd elindulunk. München csodaszép. Az utcák és minden. Olivér egy egyszerű szálloda előtt áll meg. bemegyünk a recepciónál egy átlagos kinézetű srác van. A hall elég semmilyen a falak  sárgák a recepció pultja a fal mellett van, a hall másik felében vagy egy kanapé. A kanapé mellet pedig van egy biliárd asztal. Olivérrel a recepcióhoz megyek, s ő elkezd németül beszélni. Hirtelen  a srác felém fordul mire visszakérdezek németül, azt kérdezi hány éves vagyok az alkohol miatt, és kérek e belépőt éjszakára a klubba, erre igent mondok míg a másikra megmondom a koromat ezután Olivérrel cseveg tovább. Ezután megkapjuk az egymás melletti szobák kulcsait majd elindulunk.
- Nem is tudtam hogy beszélsz németül - mondom neki
- Én se hogy te - mondja
- Sok nyelven beszélek - mondom, erre kérdően rám nézz  - angol, német, orosz, francia és egy szó spanyolul
- Mi az?
- Vete a la mierde - mondom
- Mit jelent?
- Baszd meg - mondom, mire elneveti magát - van még egy
- Mi?
- Dios mío - mondom és közben megfogom a fejemet
- Hon tudsz ennyi nyelven?
- Apukám gazdag volt, és így sok nyelvet megtudtam tanulni - magyarázom mire bólint. Befordulunk egy folyóson majd meg áll és átadja a kulcsomat. Bemegyek a szobába ahol csak egy nagy francia ágy van, egy szekrény és saját fürdő na meg a tv. Lerakom a táskámat majd elindulok fürödni. Megmosom a hajamat is, majd kijövök a hajamat beszárítom, és kimegyek. Felveszek egy bugyit és egy melltartót. Egy felsőt keresek és megtalálom a Bayern München-es mezemet. Müller neve virít rajta hátul így ezt veszem fel egy farmerrel. és a balerinámmal. Ránézek a kezemre és látszanak. A vágások. Miért? Kimegyek és Olivérrel találom szembe magamat.
- Mehetünk? - kérdezi mire bólintok.
Először busszal majd gyalog megyünk a stadionnál Oli megveszi a jegyeket és bemegyek. Az egész stadion gyönyörű. Ide mindig is el akartam jutni nem csak azért mert ennek a csapatnak szurkolok hanem azért is mert ez egy nagyszerű a stadion, a székek a csapat színeiben azaz piros és fehér színben pompáznak, és az alsó székeken látni a csapat nevét. leülök Olivér mellé, és várjuk hogy kezdődjön a meccs.

***

- Vissza menjünk? - kérdezi mire a fejemet rázom.
- Menjünk el egy parkba - kérem mire bólint és egy kisebb parkba vezet. Leülünk egy mesterséges tó mellé. Egy ideig köveket dobálok a tóba majd elfekszem és Olivér is így tesz. 

- Miért csináltad ezt magaddal? - kérdez és tudom mire gondol. 

- Árvaházi gyerek voltam 15 éves koromig. A szüleim beadtak és nem is kerestek többé.  3 évem keresztül csináltam ezt. Aztán jött az a férfi akit apámnak hívók. Nagy Róbert a nevére is vett így lettem Nagy Luca addig Kovács volt a vezeték nevem.  Apa viszont 1 hete halott. És a legjobb barátom eldobott magától. Így eljöttem. Pénzem van elég, és vonatozni is szeretek. A legfrissebbek 1 hete készültek. 

- Sajnálom - mondja mire én a fejemet rázom és megfogja a kezemet és megszorítja 

- Ne sajnáld, apa soha nem kért a sajnálatból. Rákos volt - mondom mire bólint és valami átsuhan az arcán 

- Te jössz - mondom - te tudsz mindent én viszont nem 

- A csajom elhagyott, vele terveztem bejárni Európát, de így egyedül maradtam - mondja 

- Sajnálom a csajod 

- Egy kurva volt, megcsalt - magyarázza - hová menjünk holnap? 

- Nem tudom. Berlin? 

- Csodás, elviszlek majd a Múzeum szigetre - mondja és közben mosolyog 

- Velem szenvedés Múzeumban lenni, én mindent megnézzek - mondom, mire ő ellenkezik. 

- Mondj még valamit magadról - kérem 

És mesélni kezdd. Elmeséli hogy soha nem ismerte az apját, de nem is akarja. Aztán elmondja hogy milyen kínos volt mikor a legjobb haverja Dani(Dan ahogy ő hívja) elkiáltotta a gimi első napján azt hogy "Hol a tökömben vagy Patocs" ezen felnevetek. Miért is utáltam ezt a srácot? Hisz olyan jó fej. 

- Aztán a volt csajom szexelt valakivel, Danel elmentünk berúgni és kitaláltam hogy elmegyek egyedül mire azt mondta"Patocs menj a szíved után" Az életem többi szaka bizonytalan - fejezi be a sztorit, ezután beszélgetünk még majd visszamegyünk a szállodába kéz a kézben. A szobáink előtt megpuszilom majd megyek. Megint lefürdök majd felveszem a pizsimet. Írók a bátyámnak és lefekszem aludni.


Ma már tudom mit akart igazából jelenteni "az életem többi szakasza bizonytalan". Sok fájdalmat okozott ezt a mondat. Nem is tudtam mire gondolt ezzel még fél éven keresztül. De akkor sokk ként ért. 

2.fejezet

- Kiengedsz- kérem

- Miért? - mosolyog már megint olyan kajánul 

- Mert...wcére kell mennem - válaszolom, mire feláll és kienged. Elindulok a wc felé, ő pedig jön utánam. Hátrafordulok megforgatom a szemeimet. Mikor a vécéhez érünk bemegyek a mosdóba és írók egy smst a bátyámnak miszerint Münchenbe tartok. Elvégzem a dolgomat majd kimegyek. Olivér ugyan úgy kint áll az ajtó előtt. Egyből megfogja a kezemet én pedig kirántom azt onnan és leülök a helyünkre. Leül mellém és még mindig mosolyog. 

- Mit akarsz? - kérdezem

- Beszélgetni - válaszolja 

- Jó - mondom - kérdezz 

- Gyere el velem egy meccsre - kéri
- Miért mennék? - kérdezem, mire ő csak elmosolyodik.
- Mert én azt mondtam - jelenti ki, mire felröhögök
- Elmegyek - mondom
Ezután végre békén hagy, így tudom magamat sajnálni. Nem is meséltem még magamról, olyan sok dolgot. Apám halála volt a legfájóbb dolog a világon számomra, a volt legjobb barátnőm pedig egy pasiért dobott. Nagyszerű, nem? A bátyám a legnormálisabb. Ő szeret és védelmez. Nézem az elsuhanó táját. Szép. Nem tudom hová mennyek. A lejátszómon megkeresem Ellie Goulding- Beating Heart számát, és azt hallgatom. A kezemmel dobolok. Imádom ezt a számot. Lenézek a kezemre ami még kicsit érdes a sok hegtől,ami a vágások miatt van. Tudjátok az iskolába sokszor megkaptam, hogy csak sajnáltatom magamat. De kívánom mindenkinek aki erre a cselekedetre vetemedig csak sajnáltassa magát. Talán azoknak a sebeknek köszönhetem azt is hogy kihoztak az árvaházból. Róbert, akit én apának hívók ezért vett ki. 15 voltam akkor, és akkor le is álltam, de apa halála után újra megcsináltam. A bátyám segített megint kiszállni ebből és ezért hálás is vagyok neki.
A lejátszó átkapcsol Demi Lovato-Skycraper dalára, és az én könnyeim elerednek. Szeretem ezt a számot.  Olivér meglátja hogy sírók, és már nyúlna felém de én elfordulok. Nem akarok tőle semmit, vagyis nem tudom. Elég sok gonddal járok és nem akarok senkit bevonni  a gondjaimba.
Nemsokkal később egy pályaudvarra érünk a tábláról leolvasom Salzburg város nevét. Már csak néhány óra.
A vonat újra elindul én pedig megéhezem, így előveszem a kajámat és enni kezdem a szendvicsemet. Felállók, Olivér is áll már fel. Most ő megy elől de a vonat hirtelen fékezz, így én neki vágódom. Felnézzek rá, ő pedig rám mosolyog. A szemei olyan szépek. Tudom hogy elveszek a szemeiben, ő csak mosolyog, az ajkaimra nézz én pedig az övére. Kajánul mosolyok. Egyre közelebb hajol, de én elfordítom az arcomat így a puszi lesz a csókból. Elmegyek mellette és a wct használom. Mikor visszamegyek Olivér még mindig áll. De gyerekek hogyan. Az ölésnek támaszkodik ami rohadt jól áll neki. Elindulok a helyünk felé. Beülök ő pedig mellém ül. Megfogja a kezemet én pedig elrántom onnan.
- Nem akarok tőled semmit, max. barátságot - mondom neki felháborodva
Ő a fülemhez hajol majd doromboló és szexi mély hangon belesúgja:
- Én mindig megkapom amit akarok, és most téged akarlak
- Hajrá
- Jó - mondja majd rám kacsint - asszem ennek a jónak köztünk komolyabb jelentése van.

Ez volt az egyetlen nap mikor nem engedtem neki. Ezután tényleg sikerült megszereznie, de akkor már nem így próbálkozót. Sikerre lett, és már tudom hogy ha így folytatja akkor is sikere lett volna. 
Ha mai fejjel vissza mehetnék oda, visszamondtam volna azt, hogy 
- jó 

1.fejezet

Sziasztok! Köszönöm a 3 feliratkozót! És persze a komit is! 

Komizzatok! 

Jó olvasást!

UI: A résznek az elejére tettem egy előszót amit a főszereplő, Luca mondd a jövőből, hiszen ő meséli a sztorit
Puszi: Ani:)

Nem tudom hogyan meséljem el. Kiszínezhetném vagy elénekelhetném egy Ed Sheeran dalként. De nem teszem, mert ez az igazság. A színtiszta igazság. És a mondás igaz. Az igazság néha fáj. 

Bocs. 

Életem 21.évén elveszettnek éreztem magamat. Soha nem volt még ilyen rossz érzésem. Egyedül voltam mivel mindenkim meghalt akit szeretem kivéve a bátyámat. Árvaházban éltem de az a férfi akit apámnak hívók kivett. Így lett egy családom igaz anyát nem kaptam. A férfi kit apámnak hívtam 1 hete halott. Én pedig itt maradtam egyedül és milliomosan. És persze a tesómmal.
- Lu, nincsen semmi baj - vigasztal a bátyám. Ja igen azt még nem is mondtam hogy a legjobb barátnőm most dobott éppen.
- De.....Ricsi én mindig ott voltam neki - sírok
A bátyám csak ölel. Lehámozom magamról a karjait. Felállok és felhúzom a fekete converse cipőmet és kilépek az ajtón. Meleg van, bár nem is tudom miért csodálkozom ezen.  Elindulok a városban. Nem tudom merre megyek de el kell innen mennem. A Duna parton kötők ki. Mindenki boldog. Engem kivéve. A fiúk eléggé megnéznek igaz nem értem miért. Leülök egy padra. El kell mennem. És akkor bevillan. Felállok majd fogok egy taxit és hazavitettem magamat. Otthon egyből a szobámba megyek. Előveszek egy kis hátizsákot abba beleszórok néhány ruhát, elteszem a pénztárcámat és megyek.
- Hová mész? - kérdezi a bátyám
- El. Mindegy hogy hová csak el. - válaszolom és kilépek az ajtón. Villamosra szállok és addig rajta is maradok ameddig el nem jutok a busz pályaudvarra.  A pénztárhoz sétálok. Megnézem hová megy busz és meglátom a legközelebbit. Bécs. Tökéletes.
- Jegyet szeretnék a Bécsbe menő járatra - mondom az eladónak, aki már adja is a jegyet. Elindulok a buszhoz. Felmutatom a jegyemet majd keresek magamnak egy helyet hátul. Körbe nézzek és rajtam kívül csak egy szőke srác van itt. Leülök elé, a táskámat magam mellé teszem és előveszem a telefonomat és a füllhallgatómat. A lejátszón elindítom a kedvenc számomat. Beletűrök  a hajamba ami immáron rövid. A Busz nemsokára elindul. Nézem Budapestet. A város ahol felnőttem, és ahol annyi baj ért. érzem hogy valaki rugdossa  a székemet, hátra fordulok és ekkor a srác egy kis időre abba is hadja de aztán újra rákezd. Kiveszem a fülest a fülemből és hátra fordulok.
- Had már abba! - kérem meg a srácot
- Mit? - mosolyog kajánul
- Azt hogy a székemet rugdosod - mondom neki
- Jó- bólint
- Jó - mondom és folytatom tovább amit eddig csináltam.

***

Néhány óra múlva a busz Székesfehérváron áll meg ahol elég sok a felszálló így a táskámat magamhoz veszem. Hirtelen az a szőke srác ül le mellém aki a székemet rugdosta. Egy fiatal pár ül le mögénk amin ő jót mosolyog. Engem nézz. 

- Mit nézel ennyire? - kérdezem mire csak mosolyog 

- Semmit - mondja - Hogy hívnak? 

- Luca, téged? 

- Patocska Olivér, haveroknak Oli vagy a legjobb haveromnak Patocs - magyarázza

- Patocs? - röhögök fel 

- Rosszul hallotta a nevemet elsőre és......így rajtam maradt - magyarázza 

- Értem 

- Mit hallgatsz? - kérdezi 

- Zenét- válaszolom majd elfordulok tőle és nézem a tájat

***

Órák múlva már Bécsben vagyunk így a mellettem ülő srácot is letudom rázni. Leszállók majd elindulok a pályaudvar felé.  Átutazom egész várost majd a pályaudvaron kötők ki. Megnézem hová megy a leközelebbi vonat. München. Tökéletes. 

Elindulok a pénztár felé és megveszem a jegyemet majd felszállók a vonatra. Bemegyek a vagonba ahová a jegyem szól majd leülök az ülésre. És akkor meglátom ki mellet ülök. Hogyan? 

- Beengednél? - kérdezem cinikusan 

- Persze - mosolyog kajánul 

Leülök és a táskámat az ölében fogom. 8 óra és Münchenben vagyok. Kibíród Luca. 

Érzem hogy engem nézz és én is felé fordulok. Ő még mindig mosolygót, velem ellentétben. Én csak néztem őt. Helyes. Miközben mosolyog látszanak a vámpír fogai, és kis gödröcskék lesznek ott. A szeme gyönyörű könnyen elehet veszni bennük.
- Hová mész? - kérdezi
- Bárhová. Csak el innen. - válaszolom majd újra az elsuhanó Bécset nézzem. 

Prológus

Nem tudtam mit jelent szenvedni. Nem tudtam milyen az igazi fájdalom, az a fájdalom mikor meghal az akit a világon a legjobban szerettél. Nem tudtam milyen szeretni  és nem tudtam milyen ha viszont szeretnek. Ezeket mind nem tudtam.....egészen addig ameddig meg nem ismertem őt......Őt akivel az életemet éltem volna le....de valami közénk állt...vagy......Valaki?


Ha tetszett léci komizzatok :) Ígérem nem egy átlagos sztori lesz ígérem, és  csak Olivér lesz benne persze ha nem baj :)